Szeretők

 

 Jeget kaphat, ki tüzet kért,

behúzza burkába a hűsölő, 

vagy elfogyó meleg érzésért,

ejthet pár sós könnyet arra,

így szeretve, mindent magáért,

közben vénné érik szív szava,

igaza megmarad, oldódó érzék

csöpögve, csak tócsa marad,

a hűtlen sorsba száradó pecsét.

 Sokféle szabadság van s írnak 

sokat, de a pásztoróra nem az,

combok között töltött pajzán óra,

ócska szerelem, szabadság,

de e kopott vágy véges vége,

csak vígasz, így tarthat rabot,

hogy érezze, mi nem testre szabott:

lehet nyomulós szúrós ága,

nem álladó révület rabsága,

élvezni vele is, mintha Nélküle,

nevezhesd: "Méretem", "Szeretőm",

félig barát, kit család vár szenteste,

kizárva a kudarc, nincs felelős

egyszeri cseppfolyós szerelem,

instant, melyre csapot szerelve,

kinyithat néha, és elzárja félve

kedve szerint, parancsra küldve,

vagy ölbe zárva, pajzán napra - éjre.

 A tűz és a jég szeretője,

pillangó lét mutat ereklye vázat,

az feletted felhőkben gyűlve,

koponyát verő, jég záporrá lázad.