Térkép

 

A kocsi a garázst lakja,

a garázs telekbe,

telken a ház a gazda

hosszába, vagy keresztbe.

Az utca csak egy sáv,

a lakóhelyed mintázza,

balról-jobbról sok a ház,

tervező kisujjából rázva.

A helység is csak egy paca,

szerencsésebb esetbe,

kettévágja folyó, vagy patak,

rajta híd, mely nem dől össze.

 

A falut a város uralja,

ez tartja el jó esetbe,

ha ott sincsen elég munka,

benne lesznek a vederbe.

Lázas nyár

 

Lázas nyár van,

Most minden eső Isten,

de átok, ha esik négy nap

utána hőség, más nincsen.

Árnyékban a fok vagy negyven,

falakon lármás ládák lógnak,

hogy kondenzvíz teremjen,

közben Föld meleget ad Napnak.

Csak fenséges fák dolgoznak,

a tó forr fel félig-magába,

fizetős lelkek pancsolnak,

hűlnek a testek, sosem a vágyak.

Most és majd

 

Tenger vagyok, hullámzok

virágillat sebességgel,

és krétával írok otthont,

bennem a teremtés a bor,

benned a lélek az étel.

 

Belém érik a hiány

és a boldogság tartósít.

Általad védett a ház bennem

és kertbe csalogat éneked.

 

Rézkarc a naplementénk,

madár-kórus a nászindulónk,

frigyre fog a vonzás.

 

A Világodat szívom be

színes szívószálakon.

 

Élénk sejtjeim majd vízre szállnak.

 

Engedem

Engedem, hogy arcomba fújja
varázsodat exoterm sugárzásod
Elfelejtem könnyező hibáimat
és felöltöztet pucér vidámságod.

Hagylak határozatlan rendekkel

újabb domborzatokra tévedni,

mert ismert nyelvtanok segítenek 

testünket tapintva fogja, tolja, löki.

Együtt tanuljuk egymást olvasni,

takarjuk (majd felfedjük) sebünket,

fény és sötétség szendvicsében

nem érezhetünk sohasem éhséget.