Előbb elit fejekben bujkáltál,
majd a könyvek lapjairól
majd a könyvek lapjairól
fertőzted az agysejteket.
Voltál igényes és igénytelen,
vírusként ragadtad el a végtelent
kiben a jót, másban a rosszat
puffogtatva élted szabadságod.
Most érett meg az új harc,
ahogy egyedi egynemű szerelem
vetett véget Rómának,
úgy lettél bársonyos gödre
az elfogadhatatlanságnak,
háborúkban emberek kerülnek
állatok éles tetves sorsára,
időszaki békében emberekhez
idomult állatok tisztáznak
szokatlan szeretet lelkiismeretet.
Míg az allergia tizedel hangulatot
csendben, addig háborúkban
dohos pincékben szutykosodunk
az életteli halálra várva.
Most ez vár rád, okos pincékben
fűtetlenségben rohadhatunk a végbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése