Tükör történelem

 

Gyapjas felhők fonják be az eget,

fák nem több, mint hetvenhét évesek,

a Nap fakó foltot rajzol az égre,

forró felét elcseréli hideg félre.

A városi járdák szürkén szépek,

háború közeli házak még épek,

furcsa fesztivál, szép szerényen

csendesek, lazán, de keményen.

Kevés kíváncsi fejszéje hasít,

nyerő a szükséges prop-agit,

fejekben fúj, fájdalom nem hat,

szakállas empátia sántít, baktat.

Harcok szörnyű neme sem mozgat,

csak valami ellen ható mondat

hatja át, az üres kemény fejeket,

mely fegyver ropogás tervezet.

Tükör töri, tűzek felsőbb foka,

nem ér, se néz senki vissza-oda,

háború végi hurrá hangulat

eltűnt, s ez kíván vissza ágyúkat.

Termetes testű városi fák, utak

háborút hetvenhét éve nem láttak,

senki nem látta már, pedig ezek tények;

szétlőtt házak közt a fák elégnek.