Az ég, mint folyékony cserép,
nem enged zuhanni egy halomba,
régen így látszik a hold az égen,
ahogy odavarrták csipkés foltját,
szemnek, tükre-fénye félelemnek,
csillaggá lyuggatott éj-kátrányban.
matat, a felhőknek könnye s szakad
bárkinek halála, egy csipet világvége
gyászol, s felejt mindent a régi nászból,
fiatal-hév, még nem érzi, még nem tudja.
2021.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése