Anyámnak katona
leveleket írtam, s megőrizte dobozban,
most a bon-bonos illatú kartona,
történelmi étek, annak is lejárhatatlan.
Újra neked írok,
megőriznéd ezt is egész biztosan,
ha nem találnál neki semmi tokot,
így maradna digitális-fiókodban.
"Kedves Édesanyám!",
most, hogy születésem fájdalmát
hagyod rám, s szíved sem karcolja karmám,
már porhüvelyed öleled, mint a dajkát.
Talán, gyors halálod
magadnak mindenképp váratlan,
mindig elbúcsúztál, hogy csodálód
legyek tovább, épített lélek-váradban.
Békés álmod után,
már nem ébredsz panaszlón,
szíved a regényhőseid pulzusán
jár fantázia-mezőn, mint vágott tarlón.
Te mindent megtettél,
Most, hogy leszel örök fogant hősünk,
hogy kit szeretsz, azzal együtt legyél,
s mi, porhüvelynyi gyásszal vesződjünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése