Most, anyám is meghalt,
csak a puszta maradt: a konok,
mert felégett az erdő másik fele,
itt maradt a kő nélküli tarka homok.
Most, anya apámhoz ment,
hogy útra keljen szerelembe,
nem tehettem hozzá semmit,
most már hibáim is tökéletesednek.
Most, vége egy fájdalomnak,
hogy még-jobban fájjon zsigerig,
mindig van mit a sírba tennünk,
amíg a sorompó is lecsukódik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése