1970

 

A szempár írisze mosolyog
és a kicsi széken ülve

nekem csicsereg kedvére

már idős, de én csak nyolc.

Hirtelen gyom-talan homokot

vitte a gőzmozdony ereje

száll szőke homok, füst fekete,

majd kapu ütötte arcon oszlopot.

Nagymamám lelkembe markolt

angyal arcára ritka tincse

barázdákat szántott egy ideje

háborúkban kilencet szült hetet vackolt.

Dunaharaszti temetőben,

csendet vágta a kattogó vas

hallgattunk, mint füstölőben a kas,

vagy mint vadász-les az erdőben.

Mikor óriás fákkal álmodom,

és levelek surrogják hangját,

egy mese eleveníti Őt magát,

hiszek, de vissza nem hozhatom.

Hátizsákod

 

Magadnak egy hátizsákot vegyél,

amin a zippzár szőke-fehér német

zsebében fekete-afrika is elférhet,

anyaga indiai selyem és arab szél.

Magadnak ilyen zsákot vegyél.

A teste nagy legyen, mint amerika,

színe tarka, mint a riói brazil bál,

verete vasalt, mint a szkítáknál,

a rosszindulatot is verje vissza.

Vegyél zsákot ilyet, akár a turiba'.

Kívül lehet skót-kockás, vagy matyó,

de belseje puha legyen és meleg,

tartsa bent az eszkimó leheletet,

színig szedd, legyen pajkos pucér tó,

hol minden vallás elfér, s a hit megható.

Vegyél hátizsákot magadnak,

fontos dolgokat őrizz benne:

hit, remény, szeretet, okos elme,

rejtett zsebbe legyen helye panasznak.

Legyen helye ellenséges kanásznak.

Magadnak egy hátizsákot vegyél,

vedd fel, vele siess fel a csillag útnak,

legyen lelke, ha nem is néznek úrnak,

vidd úgy, mintha szárnyat növesztenél

Magadnak, csak ilyen zsákot vegyél.

Egy kis zsebet hagyj a háborúknak,

füstös halálszagát el ne felejtsd,

hörgést, s fagyos félelmet el ne rejtsd,

állíts emléket álnok áldozatuknak.

Jó zsákkal te is eljutsz hegyre, csúcsra.

2022

Lélektükör

 

Ropog a hó a talpam alatt

fehér, feketék a szavak,

vörös, vagy zöld a kereszt,

trianon akkor sem ereszt.

Csikorog a jég a fogam között,

kacsint a lét a hátam mögött,

fekve fent jobb szemem, vagy a bal

takaróm lesz a föld, mi betakar.

Csípi a nyelvemet a paprika

talán túl sokat voltam partiba

aludt tejtől savanyú a szám

szerelem édesít és a babám.

Lelkem a rossz, bezárva marad,

nem ismeri azt, csak az akarat

hosszú a papír hegyes a ceruza,

irigy a gép, milyen az illata.

Törik a könyv kérge a régi,

tűz kerülte el és még reméli.

Oldalak egyenként karakter erdő,

olvasva egybe lélektükörré nő.