A részeges sem mond le a repülésről,
a bódulat és szürke város között,
a gravitáció csak egy feladat,
mint a fűnyírás egy dombra fel,
minden más belefér egy beteges,
egymásba szúró fényes napsütésbe.
A nedvességet harapja a pezsgés,
nem jut elég idő a szeretetre,
hiába tűnik csordultig, eltemetve
csak az üresség kerül túlvilágra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése